KILENC MAGYAR KUTYAFAJTA

Fajta: Pumi


Fajtája  Pumi 
Leírás 

Középnagy, terrier jellegű, kvadratikus felépítésű terelőkutya. Élénk, értelmes, rámenős, meglehetősen ugatós fajta. Feje mutatja a leginkább a terrier jelleget, arcorri része megnyúlt, viszonylag keskeny, stopvonala majdnem egyenes, felálló, fordított V alakú fülének vége visszabicsakló. Ollós harapás. Középhosszú, egyenes hát, enyhén felhúzott has, meredek lapockák jellemzik. A farok magasan tűzött, karikába visszakunkorodó. Mozgása gyors, lépése aprózó, vágtája szökdécselő. Szőre középhosszú, hullámos, fürtös vagy csigás, nem nemezesedő. Minden egyöntetű szín megengedett, de tarka nem lehet. A fehér jegyek nem elfogadottak. A pumikölykök leggyakrabban feketének születnek, és csak fokozatosan alakul ki végleges színük.

A magyar "pásztor terrier"

A pumi a hazai fajtáink közül villámkarriert futott be a kilencvenes évek közepétől. Ezt a tendenciát leginkább kutyakiállításokon mérhettük le, ahol gyakran hatvannál is több "pamacskagylójú" esélyes közül kellett kiválasztania a bíráknak a győzteseket. Ez hozzávetőleg azt jelentette, hogy a külföldi fajták nevezési létszámával vetekedett a pumis mezőny. Mi az oka ennek a hírtelen fellendülésnek? A pumi tenyésztők, és tartók egy része valamire nagyon ráérzett. A pumi csak akkor emelkedhet ki üde szigetként a kutyafajták szinte kimeríthetetlen választékot nyújtó tengeréből, ha valami különlegeset tudnak nyújtani a kutyát vásárolni óhajtó rétegnek. Ezek a pumisok jelentették a derékhadát azoknak a lelkes kísérletezőknek, akik elvetették a magvát a terelőkutya versenyeknek hazai berkeinkben. Még ők sem gondolták előre, hogy ez a magonc ilyen buja hajtásba kezd. A puminak ez a közeg az igazi táptalaj, itt érzi magát elemében. A terelés az igazi kihívás, az igazi hivatás. Óriási lehetőség a fajtában feszülő kimeríthetetlen energia kiaknázása, megzabolázása. És a pumik bizonyítottak. A terelőversenyeken, a terelési ösztönpróbákon a hajtófajtáink közül a legbiztatóbban szerepeltek. Honnan ez a robbanásközeli vitalitástöltet a pumiban? Mniden valószínűség szerint az ereiben csörgedező terrier vér a felelős ezért. A XVII.-XVIII. században a merinói juhokat hazánkba kísérő francia eredetű, terrier jellegű terelő kutyafajták pulinál rövidebb szőrköntöst viselő, álló, a felső harmadától bicsakló fülű eb. A puli utolérhetetlen intelligenciájából egy jó adag ötvöződött benne a terrierek nyughatatlan, izgő-mozgó természetével. E mixelés a terelőmunkában szinte párját ritkító "koktélt" eredményezett. Számos pásztorember munkája során az ilyen típusú ebekre esküdött, volt aki azonban a mudi jellegűeket, vagy a puli terelésben jártas példányait helyezte előtérbe. Mindenféle lábasjószág mellett megállja a helyét. Nem riad vissza a nagytestű kérődzők, így a marhák megzabolázásától sem. A pásztorok szerint a legnehezebben kordában tartható disznókonda mellé találni sem lehet ideálisabbat a fajtánál. A pumi első híres tenyésztője az írott krónikák tanulsága szerint gróf Festetics Samu. Néhány fénykép is megőrizte az utókor számára néhány szép pumiját. Ekkor 1909-et írnak. A 20-as évek elejére teljesen elkülönül a pulitól, s mint önálló fajtát mutatják be a kiállításokon. (Arany Csaba)

Származása

Nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy a fajta megjelenése a pásztorok kezdetben ösztönös, majd tudatos munkájának eredménye. A XVII.—XVIII. századra tehető Magyarországon a külterjes gazdálkodásról a belterjes földművelésre való áttérés. Ennek következtében a korábban végtelennek tűnő legelőkön egyre több vetés, ültetvény jelenik meg. Nehezebbé válik a juhok legeltetése, több juhász, bojtár és kisbojtár szükségeltetik. Ez a szükségszerűség megváltoztatja a juhászkutyák iránt támasztott követelményeket is. A nagytestű juhászkutyákról a kistestű, mozgékonyabb társaik felé fordul a pásztorok figyelme. Tőlük már nem a nyáj vagy a gulya őrzését és védelmét várják el, hanem azok terelését, egyben tartását, az emberi erő kiváltását. A hajdan vízikutyának is hívott, s a rétségek, kiterjedt nádasok, vizes, zsombékos helyeken őrzött nyájakból szigetekre elkalandozott állatok hajtására szolgáló puli ekkortól válik igazán terelőkutyává. Az ipar, s e szempontból különösen a könnyűipar fejlődésének eredményeként a merinói juhok terjednek el. A Franciaországból és Németországból importált merinói juhokat ezidőtájt «lábon» hajtják be. A sokszor ezer kilométeres távolságokra a juhász magával viszi terelőkutyáját is, ami óhatatlanul is maga után vonja annak kereszteződését idegen fajtával. Minden valószínűség szerint így alakult ki a puli és a feltehetően francia eredetű, terrier-jellegű pásztorkutya spontán kereszteződéséből egy, a pulinál rövidebb szőrű, felálló fülű, igen élénk vérmérsékletű, rámenősebb, fogósabb, ugyanakkor a puli természetes intelligenciáját megőrző terelőkutya Tekintettel arra, hogy a pásztor számára nem elsősorban a külső megjelenési forma, hanem a kutya munkavégzése, temperamentuma, megbízhatósága, hűsége a legfontosabb szempont — ezeket az újonnan megjelenő terelőkutyában maximális mértékben megtalálja — egy idő után már tudatosan szelektál az ilyen jellemjegyeket magukon viselő egyedekre. (pumiworld.hu)


FCI száma 056

FCI besorolása

I. Juhász- és pásztorkutyák (kivéve svájci pásztorkutyák)
1. Juhászkutyák


FCI standard

056-2001-en.pdf


056-2000-it.pdf


056-2000-fr.pdf


056-2000-de.pdf


056-2003-es.pdf


056-2000-hu.pdf


Marmagasság kanoknál 42-46 cm, szukáknál 38-44 cm

Testtömeg kanoknál 10-15 kg, szukáknál 8-13 kg

Alomszám 3-10 kölyök

Várható élettartam 12-14 év

FCI AKC ANKC CKC KC NZKC UKC

056 Herding Group Group 5 Herding Group Pastoral group Working group Herding Dog

 
Egyedek  5,912 
Almok  1,252 
Kutyakiállítás 
Owner  Janos Dibusz 

More statistics